Carson Coma - Paul McCartney halott?

'milyen csinos kő' a szemüvegem mellett,
az éjjeliszekrényeden a víz még reszket,
Latex illata száll a levegőben

önjelölt istennő teafiltert válogatva
aszcendesekről mesél és bizonygatja
ez az ásványok gyógyító energiamezője

hogy jönnék én ahhoz, hogy nevessek, ha azzal számol,
egy kvarckristály védi meg majd a ráktól
mikor délután még nem ismertük egymást

hát mit tehetnék, bólogatok és aházok,
a háttérzene dallamára disszociálok,
két vadidegen, soha többé, az illat is elszállt.

annyira kibaszott furcsák az emberek:

azt mondják Paul McCartney halott,
mindenkit becsapott
és a laposföld túloldalán öntik a forró ötgét fülünkbe
míg mi úgy táncolunk, ahogyan ők fütyülnek.

te ezen nevettél és mesélted erre rákontrázva,
hogy hogyan vertél szét egy lakást Barcelonában
a taxisnak azt hazudtuk, hogy harom gyerekünk van

ő meg elhitte, vagy lehet le sem szarta,
én a kapualjba érve lettem biztos abban,
hogy megérkeztem, végre megérkeztem, végre megérkeztem

annyira kibaszott furcsák az emberek
te is és én is, valakik mégis egymásnak teremtettek.

azt mondják Paul McCartney halott,
mindenkit becsapott
és a laposföld túloldalán öntik a forró ötgét fülünkbe
míg mi úgy táncolunk, ahogyan ők fütyülnek.

nem kellenek pár órás zárójelek,
nem kellenek felnőtt éjszakai játszóterek,
vége, vége, vége, fuss el véle,
ez az ezer egyéjszakás meséjének vége.