New Friend Request - Szívtelen

Szégyenszemre nem én kértem,
hogy tagadjuk egymást a föld alá.
7 bűntől mocskos, fáradt lelkem
A kezedbe adva csak porcelán.

Lesz majd könnyebb, mindig van másik:
Közhelyek, klisék, vágyaink.
De egy könnyű szerelem, hogy lehet igaz,
Ha nem nőnek tőle szárnyaink?

Veled temetem a múltat, eljátszok egy idegent.
Várnak a pokolban, nem lehetek ide fent.
Elengedem a kezed, szólíthatsz a nevemen:
Egy szívtelen... a szívtelen!

Ha itt maradnék, innám a szavad.
Csak bábja lennék a szem tüzének.
Ha átölelsz, minden seb felszakad,
És a tegnap a mára reményt éget.

A sorsod nem visz messze tőlem,
Az ajtómban állsz majd titokban.
Mert annak, akinek nincsen lelke,
az nálam mindig itthon van!

Veled temetem a múltat, eljátszok egy idegent.
Várnak a pokolban, nem lehetek ide fent.
Elengedem a kezed, szólíthatsz a nevemen:
Egy szívtelen... a szívtelen!

Temetem a múltam, eljátszok egy idegent.
Várnak a pokolban, nem lehetek ide fent.
Elengedem a kezed, szólíthatsz a nevemen:
Egy szívtelen... a szívtelen!

Most tűnj el, én eleget áztam.
A remény korbácsa marja a hátam.
Te láncra vertél a semmiben.
Ahol nincs mellettem senki sem.(már)

Veled temetem a múltam, eljátszok egy idegent.
Várnak a pokolban, nem lehetek ide fent.
Elengedem a kezed, szólíthatsz a nevemen:
Egy szívtelen... a szívtelen!

"Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt.
Feljövök és oda leviszem azt!”