Peticsio (S. Petics Kristóf) - Meg kell, hogy szánj

Fogd a szívem, a Tiéd már rég
Kezedben dobogok minden szép szavadért

Te vagy az új hatalom, kábítószer adagom
Szemedbe néznék, de félek, hogy meglátsz
Gúzsba kötsz és feloldozol
A vágy oltárán feláldozol
Csak kapaszkodom, míg emel kezed
Mert foglyodként is lebegnék Veled

Meg kell, hogy szánj, ne dobj el várj
A gyönyörök kertjében a magány
Ó, a holdig száll, és tisztára fúj
Megannyi piszkos játszmán túl

A perc eggyé gyúr

Ösztön és anyag, ez vagyok én
Csepegtess életet éjjelenként belém
Emelj fel, nyújtsd a karod, ha Te is így akarod

Szemedbe néznék, de félek, hogy meglátsz
Gúzsba kötsz és feloldozol
A vágy oltárán feláldozol
Csak kapaszkodom, míg emel kezed
Mert foglyodként is lebegnék Veled

Meg kell, hogy szánj, ne dobj el várj
A gyönyörök kertjében a magány
Ó, a holdig száll, és tisztára fúj
Megannyi piszkos játszmán túl

Meg kell, hogy szánj, ne dobj el várj
A gyönyörök kertjében a magány
Ó, a holdig száll, és tisztára fúj
Megannyi piszkos játszmán túl

A perc eggyé gyúr

Üresre mos a világ
Én nem lehetek tiszta, mint a hó
A vétkeimből adhatok, de Te azért légy jó...

Meg kell, hogy szánj
Meg kell, hogy szánj

Meg kell, hogy szánj, ne dobj el várj
A gyönyörök kertjében a magány
Ó, a holdig száll, és tisztára fúj
Megannyi piszkos játszmán túl

Meg kell, hogy szánj, ne dobj el várj
A gyönyörök kertjében a magány
Ó, a holdig száll, és tisztára fúj
Megannyi piszkos játszmán túl

A perc eggyé gyúr