Tóth Andi - Nem megy már

Én elfogadtam így lesz már
Minden nap egy harc es fáj
A közelemben lenni kár
De nem kell ne sajnálj
Minden hibát felfogtam
De elfogytam az úton egyedül
Menekülni próbáltam
De nem tudtam mert érzem legbelül
Soha nem volt semmim csak a zene es én
Az repít az egekbe es az is a vég
Ez hatalom a kezembe de ugyanúgy kés
Egyszerre haldokolsz es élsz
Nem tehetek ellene semmit már
Csak akkor élek, ha a színpad vár
Ez több mint méreg érzem már
A pokol es menny egyszerre zár


Magamat nem hallom hallom
Már ébren is alszom alszom
Le kéne már állnom állnom
De nem tudok nem megy már

Magamat nem féltem féltem
Eldöntöttem réges-régen
Ha választhatok így lesz végem
Mást nem tudok nem megy már


Ropog alattam a föld mikor arra
Megyek ahova az ördög mutatna
Kapaszkodom ahogy tudok magamba
Nem bírom nyílik a talaj alattam

Meg kéne fordulnom de mi van arra
Álarcok fegyverek mi maradna
Belőlem emberek kitagadnak
Bárhova lépkedek mutogatnak

Elsírom elsírom stagen a gondom
Szúr is a mellkasom könnyben az arcom
Elhiszem elhiszem érzik a kínom
De te csak táncolsz én csak nézlek
Te nem érted mitől félek
Hogy ha vége szépen kérlek
Csinálj úgy mintha ismernélek
Nevet a lány amikor éppen részeg.