Hangácsi Márton - Átmenet (ft. Böbe)

Már mindent értek
Semmi sem fáj
Az élet ha múlik
Akkor jó igazán
Unatkozni félek
Akkor nem óv meg a zaj
Szeretetben élni
Csak az tud, aki igazán akar
Önmagával szembenézni
Csak az tud, aki igazán akar

Már ott kéne lennem
De még el sem indultam
A sokadik ruhát próbálom
De nem áll jól rajtam
Ha vége a napnak
A remény mindig itt marad
Együtt kelünk, fekszünk
De napközben nem tudom hol van
Együtt kelünk, fekszünk
Mégis hideg a paplan

Az élet csak átmenet, valami kell bele
Hogy jobban érezd az ízeket
Álmodni nem merek, mert ha felkelek
Bámulnak idegen emberek
Támadnak, néha védenek
De biztos, hogy sohasem értenek
Megesik néha, hogy tévedek
De csak akkor lázadok, ha érdemes

Egyszerre lennék
Kint is meg bent
Mindent akarok
De csak a semmi húz közelebb
Változnék, de minek
Így sem annyira rossz
A körülmények bántóak
De én tökéletes vagyok
Jól vagyok látszólag
De belül haldoklom

Lehet, túl sokat mondtam
Néha túloztam
Kevesebbet áldoztam, mint kéne
De nem adnak mindenre választ az évek
Elfogadtam, mindent értek

Az élet csak átmenet, valami kell bele
Hogy jobban érezd az ízeket
Álmodni nem merek, mert ha felkelek
Bámulnak idegen emberek
Támadnak, néha védenek
De biztos, hogy sohasem értenek
Megesik néha, hogy tévedek
De csak akkor lázadok, ha érdemes