Tarány Tamás - Én ott leszek

Olyan jó megállni
Amikor megfeneklett a világ
Meredni a távolba
Lefejteni magadról, ami bánt

Egy kicsit meggyógyulni
Hogy ne legyenek már sebek
Egy mély levegőt venni
Mikor magamra már nem ismerek

De nem ismerlek már téged sem
Az arcodra sem emlékszem
De a hangod megvan még
Visszhangot jár most a szívemben

Amikor a víz mossa el
Az utolsó lábnyomod
Én ott leszek
Én ott leszek

Hányszor volt már
Hogy a test és a lélek másképp mozdul
Hányszor voltál
Te is egy, az a kép, ami már nem torzul
Hányszor volt úgy
Hogy az ész és a szív nem ugyanúgy dobban
Hányszor haltál
Bele úgy, ahogy én, csendben, titokban

Olyan jó most látni
Ledobni mindent, ami gát
Felállni lassan a földről
Meglelni magadtól az irányt

Elindulni az úton
Hol lesznek még éles kövek
Két lábbal a földön
Embernek maradni éri meg

Nem ismer meg már a félelem
De a harcokra még emlékszem
És a hangod megvan még
Visszhangot jár most a szívemben

Amikor a víz mossa el
Az utolsó lábnyomod
Én ott leszek
Én ott leszek

Hányszor volt már
Hogy a test és a lélek másképp mozdul
Hányszor voltál
Te is egy, az a kép, ami már nem torzul
Hányszor volt úgy
Hogy az ész és a szív nem ugyanúgy dobban
Hányszor haltál
Bele úgy, ahogy én, csendben, titokban