Anna & the Barbies - A világ teremtése

Lassan áthajolok a gödör peremén,
félve nézek bele, vajon ott vagyok-e én.
A világot temetjük, nem vagyok egyedül,
csak csöndben sírdogálunk, míg valaki hegedül.

Hová tűntél kisember, gyere, bújj elő!
A háborúnak vége van, talán meginnál egy sört?
Álom volt ez, rossz álom, nagyon sajnálnám,
ha maradt benned élet még, hogy meg ne próbálnád.

Én a Földön oly korban éltem,
amikor az volt a norma, hogy féltem.
Nyomorgók vágya, Isten álmatlan ágya,
nyolcmilliárd ember magánya…

Lassan áthajolok a gödör peremén,
félve nézek bele, vajon ott vagyok-e én.
A világot teremtjük, nem vagyok egyedül,
csak csöndben sírdogálunk, míg valaki hegedül.

Szilikonon feszül most, a kalotaszegi…
Kalodába feszítve, ki a szabályt megszegi.
Bőrbakancsok az ugaron, hej, keszke’- keszkenő!
Májusban is havazik már, pompás az idő!

Én a Földön oly korban éltem,
amikor az volt a norma, hogy féltem.
Nyomorgók vágya, Isten álmatlan ágya,
nyolcmilliárd ember magánya…

Na figyelj, nekem így nem!
Miért kapom, ha nem is kértem?
Nem lehet csak ennyi, még tovább kell menni,
Mondd, mit kéne éreznem?

Na figyelj, nekem így nem!
Miért kapom, ha nem is kértem?
Nem lehet csak ennyi, még tovább kell menni,
Mondd, mit kéne éreznem?