Alvin és a mókusok - Az ég alatt

Nem is rég
Még mamutot öltünk
És vita esetén
Fejeket tűztünk karóra.
Leszoktunk róla.

Dühünk néha
Sóval hintett,
Mégis mindig
Hagytunk az utókorra.
Leszoktunk róla.

Most hideg a szél
És csak építjük a falat,
De fázom
És ennyi maradt,
Nélküled
Az ég alatt.

Túl civilizált,
Ahogy élünk,
És nem is
Emlékszünk már a jóra.
Leszoktunk róla.

Hogy ostobaságokat
Követtünk,
És másnap ráfogtunk
Mindent a borra.
Leszoktunk róla.

Most hideg a szél
És csak nézem a téglafalat,
Csak fázom
És ennyi maradt,
Nélküled
Az ég alatt.

Nem ordítunk,
Hogyha zavar
A hátunkon
Csüngő sok idióta.
Leszoktunk róla.

A padlón
Hevernek az álmok,
Kísértenek,
Mégsem váltjuk valóra.
Mert leszoktunk róla.

Hideg a szél,
Mozgok, ha fázok,
Ha utamban áll egy fal,
Akkor mászok,
Mert ha szakad a cérna,
Ez lesz a séta,
Mielőtt rohanni kezd a béna.
Vigyázz!

Ne hagyd!
Ne legyek gyenge,
Hogy engedjek a hibáknak!
Ne hagyd!
Kapaszkodj belém
És ne add magad másnak!
Ne hagyd!
Mert ha eltemet bármi,
Időben kiáslak!
Ha összeomlik ránk,
Ez a csodásra festett,
Elátkozott világ.

Ne hagyd!
Ne legyek gyenge,
Hogy engedjek a hibáknak!
Ne hagyd!
Kapaszkodj belém
És ne add magad másnak!
Ne hagyd!
Mert ha eltemet bármi,
Időben kiáslak!
Ha összeomlik ránk,
Mert összeomlik ránk!

Ne hagyd!
Hogy gyenge legyek,
Hogy rosszat tegyek!
Ne hagyd!
Kapaszkodj belém,
Majd erős leszek!
Ne hagyd!
Mert ha eltemet bármi,
Időben kiáslak!
Ha összeomlik ránk,
Ez a csodásra festett,
Elátkozott világ.
Ez az elátkozott!