Geszti Péter - Paroles (ft. Váczi Eszter)

Ahogy a hajad bomlik a szélben,
az a deja vu nevű revű fut az agyamon át.
Ugyanolyan szép vagy, mint amikor legelőször láttam benned a csodát
A hazugság az hazugság, egy csábító
Beleszeretek
illúzió
a mosolyodba megint.

Mit nekem súgsz,
mit nekem gyúrsz
nagy szavakból.
Újraírható
Filmbe való.
a mi lecsukott love storynk.

Sok ígéreted aranypapírba becsomagolva arra vár,
mikor nyitom már?
Masnira kötöttem
a szívemen a szalagot,
remélem, elfogadod.

Kár, hogy úgy
olvadnak el csupán,
Ugye, érted, ugye érzed?
Mint bonbonok a nyárban.
Így, kérlek, vidd el most
ezeket máshoz!
Tovatűnt emlékek futnak a mához.
Bármilyen édes a szádon a szó,
csak bús szuvenír, kopott és mulandó.

Hadd legyek az, aki csak veled lehetek!
Paroles, paroles, paroles
Hadd legyek
dalolva tarol ez a szó le.
veled, veled
De szótlan a szívem, ha kérdem,
az, aki lehetek!

Hogy rólad és rólam még szólhat-e holnap egy mondat?
Tán hazudni kéne,
de itt van a vége.

Szemed a szememben egy hajót láthat,
én vagyok, ki bontja a vitorlát,
Csak szállj fel, és lehetünk végre ketten
egy pont a kéklő végtelenben!

Ha keresnéd, hogy mi
van még rám adható,
A büszkeségem
rám hagyható,
lecsatol és meghajol.
Egy ajándéknak örülnék.
A csend volna jó
De a hallgatás
fülbevaló.
soha nem állt jól.
De neked a csend bizsu, nem ékszer,
hát marad a sok szóvirág, mit körém te fontál.