Caramel - Mesterkód: Legyen hát így (közr. Palcsó Tamás, Veres Mónika)

Örökös, furcsa játék
Ahogyan a fény, az árnyék
Fogva tartják életünk
Te nem akarsz megfelelni
Nem próbálsz megkeresni
Csak a múlt fog megszületni velünk

Felállok egy idegen asztaltól
Hisz ez nem én vagyok
Ez csak arról szól
Hogy higgyem el én is magamról
Valakinek szép vagyok
Valaki észrevett

Te távol jársz
Téged nem érdekel a szerelem
Ezek mások dolgai
Holnap talán elmegyek
Amit érzek, elviszik
Majd a vonatok vonalai

Ha valaki máshoz tartozunk
Elhiszem, hogy nincs mit mondanunk
Sose volt szavak, sose volt pillanat
A gyertyánk lassan csonkig ég
De őrzöm az emléked még
Legyen hát így, legyen hát így

Bántani én nem akarlak
Szavaimmal betakarlak
El-elnézlek, amíg alszol
Én sohasem rád haragszom
De kit bántsak, ha nem téged?
Az én vétkem a te vétked
Mert akarva-akaratlan
Halálom hordod magadban

Olthatatlanul köt hozzád
E magasztos bizonyosság
Világrészek, galaktikák
Távolból, és mindig rád
Emlékeztet, ez a vétked
Kit szeressek, ha nem téged?

Te távol jársz
Téged nem érdekel a szerelem
Ezek mások dolgai
Holnap talán elmegyek
Amit érzek, elviszik
Majd a vonatok vonalai

Ha valaki máshoz tartozunk
Elhiszem, hogy nincs mit mondanunk
Sose volt szavak, sose volt pillanat
A gyertyánk lassan csonkig ég
De őrzöm az emléked még
Legyen hát így, legyen hát így